Rába Tímea blogja

Megszületett negyedik gyermekem!

Én már megtaláltam a boldogságot! Szeretnék segíteni Neked, hogy Te is megtaláld a test - lélek - szellem harmóniáját!

Megszületett negyedik gyermekem! Neve: Boldogság Studio! Ahol arra törekszünk, hogy igenis merjetek boldognak lenni! Találjátok meg a harmóniát önmagatokban és teremtsétek meg környezetetekben! Az egészségetek csakis rajtatok múlik! Gyertek, mi segítünk! Nyitás: 2012. 03. 05. hétfő.
LIKE-oljátok az oldalt, jelezvén, hogy fontos számotokra a BOLDOGSÁG!
 
 
Amivel várlak Téged:
- ayurvédikus indiai olajos masszázs
- thai masszázs
- egészségügyi állapotfelmérés
- betegségek lelki okainak feltárása
- sorselemzés
- párkapcsolati elemzés
- számmisztika
- a jövőbeli egzisztenciád kielemzése

Írta: raba.timea
Hozzászólások: 0
Címkék: boldogság studio
Értékelés: 1.82

Bővült a család! :-)

 

Mától többen vagyunk! J

 

Kedden délután, kislányommal és barátnőjével, Lilivel körmöshöz indultunk. Akkor még nem sejtettük milyen szomorú eseménynek leszünk részesei. Megérkeztünk a budaörsi fodrászüzletbe, ahol Évikém már várt. Akaratlanul is fültanúja lettem egy beszélgetésnek, amit, utólag kiderült a lányával folytatott. Jézus Mária, nem hiszem el, ez borzasztó, mit csináljunk? Majd letette a telefont. ­­

                - Mi történt? Tudok segíteni? Kérdeztem.

Rögtön jött is a kétségbe esett válasz:

-          Képzeld a lányom a barátjával sétált, és egy nyöszörgő hangra lettek figyelmesek. Az egyik bokor mögött megpillantottak egy fekete kis szőrcsomót. Még a szeme sem volt nyitva.

Nem kellett sokat várnom, és megérkeztek ezzel a pici jószággal. Annyira kicsi, annyira védtelen volt, sírt, remegett. Virág és a barátja,/ ők találták a kutyust/ a gyógyszertárba rohantak, tápszerért, kis fecskendőért, és azonnal megetették. Nekik köszönheti ez a kis gombóc az életét. Az emberségüknek, az állatok iránt érzett szeretetüknek, a segíteni akarásuknak. A lélekjelenlétüknek, hogy rögtön tudták mit kell tenniük, nem gondolkoztak, nem haboztak, cselekedtek. Tisztelem őket, és büszkék lehetnek a szüleik rájuk! De, most jön az élet furcsa játéka. Ők hazavitték volna ezt a kicsikét, de két nap múlva elutaznak. Mi legyen vele, ki viszi el, ki vállalja, hogy 3 óránként eteti, még éjszaka is, mint a kisbabákat. Nem volt jelentkező. Bár a lányok kértek, hogy vigyük haza, ők majd felváltva gondozzák, de mint minden anyuka, aki beadta a derekát, hogy jó, legyen kutya, én is tudtam, hogy a teher, és a felelősség az enyém lenne. Van már 3 kutyánk, a férjem többször közölte velünk, / persze viccesen/, ha még egy állat jön, ő biztosan megy! Járt az agyam, mint mondanék neki, hogyan és mivel győzném meg. De olyan erővel tört rám az érzés, hogy segítenem kell, vállaltam. Nem hiszek a véletlenekben! Valamiért ehhez a kutyushoz az angyalok, jó embereket irányítottak, mert élnie kell, kapott még egy lehetőséget, én, hogy mondhattam volna nemet. Nem bocsátottam volna meg magamnak. Pedig tudom, hogy az őrangyalai, jó helyre adták volna, de amikor te kapsz az élettől, olyan lehetőséget, hogy segíthetsz, azt nem szabad elmulasztani. Soha nem tudhatjuk, hogy nekünk, mikor, milyen formában lesz szükségünk segítségre, és azt sem biztos, hogy tudjuk, kitől is kapjuk! Mert általában soha nem attól, akitől várnánk! Szóval, most itt nyüszög mellettem, 3 óránként etetem, és bízom benne, hogy életben marad. Az állatorvos megállapította, hogy 2-3 napos lehet, és nagyon ki van száradva, ezért 2 injekciót kapott, holnap megint vissza kell vinnem.

A férjem, és a családom, hősiesen mellettem állnak, és azt mondták:

- Anya, jól döntöttél!

Megint kaptam egy visszaigazolást, nem csak arra, hogy mindenben támogatnak, hanem abban is biztos vagyok, ők is tudni fogják, hogy mit kell tenniük, egy hasonló szituációban!

 

Azok az emberek, akik ilyenre képesek, milyen lelkivilággal rendelkeznek. Hogy tudja álomra hajtani a fejét, azzal a gondolattal, hogy az a kis állat, akit egy erdő közepén eldobott, már nem él. Nem tudja, hogy az ember tetteinek visszahatása van, és azt kapja, amit ad? Nem gondolkozik el, nem fél a következményektől? Ezek szerint nem! Pedig lesznek következményei, de ez már nem az én dolgom. Az én feladatom az, hogy ezt a kutyust életben tartsam, és megmutassam nektek, milyen cuki lett!

Szorítsatok NEKI!

 

 

 

Írta: raba.timea
Hozzászólások: 10
Címkék:
Értékelés: 3.91

Egy kis segítség az Élethez!

 

Sziasztok!

 

Nem tűntem el, csak rengeteg dolgom volt. Estére, mire a kezembe került a gépem, hulla fáradt voltam. Egyik edzésről rohantuk a másikra, Nina fellépéseire, tanulás stb. De, végre vége a sulinak!   Az enyémnek is, és a gyerekekének is. Az én iskolám kicsit hiányozni fog, de csak szeptemberig. Rengeteg mindent tanultam az első félévben. A számmisztika teljesen elvarázsolt. Mindig is kutattam a jövőt, az előző életeket, hogy miért vagyok itt, mi a feladatom. A lelki fejlődésünk tekintetében egyforma lehetőségeket kapunk, de hogy hová jutunk el spirituális szinten, az a szabad akaratunk következménye. A mi választásunk, hogy ott vagyunk, ahol vagyunk. Az asztrológia szoros kapcsolatban áll a numerológiával. Kiegészítik egymást, egységet alkotnak. A számmisztika segítségével gyakorolhatjuk az önismeretet, és ez által képesek leszünk jobb irányba fordítani életünket. Segítséget nyújt pályaválasztásban, gyermeknevelésben, egészségügyi negatív változásokban. Szerintem a mai rohanó világban, elengedhetetlen ez a tudomány. Sokszor gyors döntésekre, gyors válaszokra van szükség, és bizony előfordul, hogy elbizonytalanodunk, nem tudunk dönteni.

Ebben szeretnék segíteni NEKED!

Miután kitűnőre vizsgáztam, arra gondoltam esetleg másnak is jó lenne egy kis segítség! Ha úgy érzed, megosztod velem kérdéseidet, kételyeidet, küldd el a nevedet, mindig a születéskor kapott teljes név, ha férjhez mentél, akkor a felvett név is szükséges, születési évedet, hónapot, napot.

Aki a teljes életútjára kíváncsi, szeretné tudni, hogy jó úton halad a karmikus feladatait illetően, érdeklik az előző életbeli kapcsolatai, kérem, azt külön jelezze. Természetes az személyes találkozást igényel, amit telefonon tudunk egyeztetni!

Zoller Mária sorselemzővel, a legjobb tanárral, szeretettel várjuk kérdéseiteket!

 

 

 

 

Írta: raba.timea
Hozzászólások: 1
Címkék:
Értékelés: 4.93

Szabadság? Szeretem !

 

Sziasztok!

 

Szeretném megköszönni mindenkinek, aki olvassa a blogomat! Örülök a sok kedves sornak, melyeket nekem írtatok! Ebben a témában is, nagyon várom a véleményeiteket, még akkor is, ha nem értünk egyet!

 

 

Szabadság? Szeretem!

 

Péntek délután, a gyermekeimmel a Szépművészeti múzeumban volt dolgunk. A kocsiban szólt a zene, nevettünk, viccelődtünk egymással, boldogok voltunk, hogy itt a hétvége! Szívesen mesélek nekik Budapestről, a régi szép emlékeimről, a gyerekkoromról, mely többnyire az V. kerülethez köthető. Egyszerűen nem tudok betelni ezzel a várossal! Mindig szépnek látom, akár essen az eső vagy süssön a nap, legyen éjjel vagy nappal. Igaz, az est fényei, különös hangulattal, érzésekkel lengik körül, ezt a misztikus várost. Ahogy a Duna elterül előttünk, annyi erő, büszkeség van benne, mint egy idős hölgyben, aki tudja magáról, hogy mindig is szép volt, és szép is marad. A hídjaink, ahogy átölelik a vén, de mégis kecses Dunát, mintha angyalok karjai lennének, mindig vigyázzák, segítik lassú lépteit.

5-6 óra körül indultunk haza. Lassan sötétedett, és égni kezdtek a város apró szemei. Ahogy gyúltak a fények, valahogy mi is egyre emelkedettebb hangulatba kerültünk. Jó volt együtt, jó volt a napunk, jó volt, hogy hazafelé tartunk, és jó volt kinézni a kocsiból, mert minden fa, úgy állt az Andrássy úton, mintha mesélni akarna nekünk, és mi nagyon szeretjük a meséket. Elértünk az Astoriához, majd az Erzsébet – hídhoz. Ahogy áthaladsz a hídon, Pestről Budára olyan a látvány, mint egy makett, vagy mint egy képeslap. Szinte szembe, ott áll előtted, méltóságteljesen a város fölé magasodva, a gyönyörű nő, a Szabadság – szobor. Ha kicsit jobbra fordítod a tekinteted, a budai várban, a Mátyás templomban gyönyörködhetsz, nekem mindig az az érzésem, mintha egy 3D- s képet nézegetnék. Annyira tökéletes, annyira harmonikus, minden egyes apró részlet stimmel.

Most itt, egy pillanatra megállnék!

Szabadság- szobor, a miénk! Nem csak azért, mert egy kitűnő Kisfaludi Stróbl Zsigmond alkotás, melyet 1947-ben avattak fel, hanem mert az én szüleimnek is ezt a Szabadság- szobrot mutatták meg az én drága nagyszüleim, én is ezt a Szabadság –szobrot ismertem meg, ezt mutatom a gyermekeimnek, és az unokáimnak is ezt a szobrot szeretném majd megmutatni. Ez nekem, nekünk egy jelkép. Azért, mert Bakk István úr azt gondolja, hogy ezt változtassuk meg, vagy romboljuk le, nevetséges és egyben felháborító. Talán, majd ha megunja valaki a Parlament épületét, vagy tán a Hősök terét leromboljuk, és építünk egy másikat? Hogy van ez? Nem léteznek állandó, szent dolgok? Nem a tárgyakat kell megváltoztatni magunk körül, hanem a gondolkodásunkat! Vagy azt gondolják, hogy ha megsemmisítünk valamit, attól az már nem létezik, kiírjuk a múltból, a történelemből? Szánalmas! Komolyan a sírás fojtogatja a torkomat, ha belegondolok, hogy egyszer már nem ezt a szobrot látom a helyén. Nem azért, mert bármi bajom lenne Szűz Máriával, mert én is imádkozom hozzá nap, mint nap! Mégis egy nagyon gyenge, rossz próbálkozásnak tartom, hogy eltereljük a figyelmet a valós, igazi nagy gondokról. Vagy tényleg ez lenne a legfontosabb kérdés? Amikor emberek éheznek, mindennapos megélhetési gondjaik vannak, amikor ott lebeg a fejük felett, hogy elveszítik otthonaikat? Igen, ez tényleg nagyon aktuális, még ha csak gondolat szinten is! Ismerjük már fel, hogy nekünk kell megváltozni ahhoz, hogy szebbé, jobbá, élhetőbbé tegyük a világunkat! Ne mást, másokat okoljunk, nézzünk magunkba! Ne romboljunk, építsünk! Ne akarjunk leszámolni a múltunkkal, mert azok a szép, ük, déd nagyszüleink, és mi magunk vagyunk! Ebből táplálkoznak a mi gyermekeink, és majd ők azt adják tovább, amit mi tanítunk nekik. Amikről mi mesélünk, melyek a mi jelképink voltak, és talán majd a mi dédunokáinké is!

Számomra a Szabadság- szobor emlék! Emlék, és jelkép mindazokért, akik az életüket áldozták fel a szabadságunkért! Oroszországban nem kiforgatják az odaveszett hőseinket a sírjaikból, hanem ápolják emlékhelyeiket! Ez nem elgondolkoztató? Én szeretném megőrizni, továbbadni és megóvni mindazt, amit kaptam!

 

Angyal kártyát húztam erre a témára! Ezt szeretettel küldöm Nektek!

„ Az új lelki és szellemi

Tapasztalataid hatására máshogy tekintesz magadra és másokra.

Tedd lehetővé szellemi adottságaid

Kibontakozását a tanulás, ima

És meditáció segítségével.

 

Érdekesség:

-1980-ban a Szabadság – szobor kicsinyített mását vitte magával Farkas Bertalan a világűrbe, mint Magyarország egyik jelképe.

-Az 1971 és 1995 között érvényben lévő 10 forintos érme hátlapján a szobor képe volt.

 

 

Írta: raba.timea
Hozzászólások: 0
Címkék:
Értékelés: 4.54

Megnéztem a tegnapi Frizbit.....

 

Sziasztok!

Vasárnap este megnéztem Hajdú Péter műsorát.  Katával nem vagyunk barátnők, de kedvelem őt, ezért kíváncsi voltam erre az interjúra.

Bár ne lettem volna!  Megütötte egy mondat a fülemet, és nem tudtam elmenni mellette.

 Kata:

„ Én meg attól kapok agyvérzést, amikor ott van egy 40 éves nő és azt mondja, hogy még gondolkozom azon, hogy akarok gyereket, az elkövetkezendő 2-3 évben, vagy lehet, hogy később? Hova később? Egy gyereknek az érettségin is szüksége van a szüleire.” (az utolsó mondat valami ilyesféle volt, nem lehetett érteni)

Sokféle szempontból érintett meg, ez a kijelentés.

1, Azt gondolom, hogy azért mert valaki 40 éves, még nem állt meg a világ, és nem kell magát leírnia, sem mint EMBER, sem mint NŐ, sem mint ANYA!

2, Amikor megszületünk, nem kapunk papírocskát arról, hogy, mennyi időt szántak nekünk itt, e földi létben.

3, A Szüleim, mindig arra tanítottak, hogy ne ítélj, mert ítéltetsz!

Soha nem lehet tudni, kinek mit hoz a sors! Nem érdemes könnyelmű kijelentéseket tenni! Főleg olyanokat nem, melyekkel esetleg másokat megbánthatunk! Sok negyven éves nő él a világon! Sok olyan, aki éppen várandós, és sok olyan, aki éppen egy kis életre vár, vagy éppen vágyakozik! Sokszor adódik az életben olyan helyzet, hogy egy nő nem tud hamarabb szülni, önhibáján kívül. Megtörténhet az is, hogy valaki, csak ebben a korban találja meg, a másik felét, a lelki társát. Miért ne szülhetne negyven túl is? Lásd Fehér Annát, aki 52 évesen ragyog a boldogságtól, vagy Jakupcsek Gabit, aki szintén a legnagyobb boldogságban várta harmadik gyermekét 45 évesen!

 

4, Én ürülök, hogy Kata, jól érzi magát a bőrében! De lehet, hogy ez a hír megrázó, én elmúltam 40, de én is nagyon jól vagyok! Sőt!

Nem cserélnék senkivel!

5, Szerintem mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy mikor vállal babát! Minden új élet, Isten ajándéka!

6, Soha semmi nincs későn, mert minden akkor történik meg velünk, amikor itt van az ideje!

Van, aki fiatalon szül, és a legnagyobb gond számára, hogy mikor fogy le, bármi áron! Van, a ki későn szül, és a legfontosabb számára, hogy minél tovább szoptathassa a gyermekét. Mindent megtesz azért, hogy a legtöbbet adhassa a gyermekének, a lehető legtöbb időt tölthesse el vele, tartalmasan!  Van, aki megteremti az egzisztenciáját, elvégzi az iskoláit, és van, aki a gyermekei mellől megy el iskolába! De ami a legfontosabb, hogy nincs jó vagy rossz! Szerintem minden egyes életszakaszban, mást adhatunk a gyermekeinknek! Én személy szerint, sokkal jobban élvezem, ezt az életemet, és semmiért nem adnám! A rengeteg tapasztalás, siker, és kudarc, bánat és öröm, bölcsebbé tettek! Már tudom, merre tartok, mik a célok, és ezek nem kilókban mérhetők! Szeretnék minden 40 éves, vagy 40 évet betöltött kismamának, sok boldogságot, és jó egészséget kívánni! Akik, szintén negyvenesek, vagy betöltötték, bátorságot, hogy merjék vállalni Isten ajándékát!   Persze mindenkinek, aki babát vár, és tervez, legyen 20, 30, 40 vagy 50 SOK BOLDOGSÁGOT KÍVÁNOK!

Rába Tímea.

 

 

 

Írta: raba.timea
Hozzászólások: 28
Címkék:
Értékelés: 4.83

Újév, új feladatok!

 

Sziasztok!

Először is, boldog újesztendőt kívánok Nektek!

Bocsánat, hogy ilyen hosszú időre eltűntem, de a Télapó, és a Karácsony, borzasztóan igénybe vette az energiáimat. Biztos tudjátok, miről beszélek, különösen, ha kisgyermeketek van. Szeretem az ünnepeket, de a karácsony, mindig különleges számomra. Ezért, természetes, hogy azt szeretném, ha a családom is így érezné. Fontos, hogy minden a helyén legyen, legyen az ablak, vagy ajtó dísz, az angyalkák, és a gyertyák. Számomra a karácsony, nemcsak a hagyomány tiszteletéről, szeretetéről szól. Szeretném minden egyes pillanatát magamba szívni, és jól elraktározni, hiszen ha elmúlik, még egy évet várnom kell a következőig. Nem tudom elképzelni, hogy ezt az ünnepet, ne otthon töltsem a szeretteimmel. Az otthon légkörét, hangulatát megtölteni szeretettel, az ünnep illatával, számomra ez jelenti a boldogságot! Most, hogy minden tökéletesen sikerült, izgatottan várom a következő karácsonyt!

Újév, új feladatok!

Képzeljétek el, ismét beültem az iskolapadba. Nagyon régóta érdekel az asztrológia, számmisztika. Most úgy éreztem, itt az ideje, hogy valami olyan dologgal foglalkozzak, ismerkedjek, ami nem külső, hanem belső késztetés. Így találtam meg a Skorpió Stúdiót. Már túl vagyunk az első órán, és meg kell, hogy mondjam, nagyon érdekes volt. Mindig is érdekelt az ezotéria! Számomra a különlegessége, a misztikuma abban rejlik, hogy csak a beavatottaktól érthető, és csak is, az arra megérett embereknek adható át. Rengeteg kérdésre keresem a választ, pont úgy, ahogy Ti is!

 Pl.,

Miért vagyunk itt, ezen a Földön?

Miért születtünk, mi a feladatunk?

Mi van a halál után, és miért van egyáltalán a halál?

Hogyan keletkezett a Világ, és miért?

Miért lettek ilyen anyagiasak, önzőek, és durvák az emberek?

Hová vezet mindez?

Van lehetőség a megtisztulásra, az újrakezdésre?

Létezik-e, egy őszintébb, igazabb Világ?

 

Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok nem hagynak nyugodni. Ezek foglalkoztatnak! Úgy érzem, hogy az ezotéria segíthet nekem abban, hogy jobban megértsem a világunkat, magunkat, és embertársainkat. Az ezotéria az egység tudománya, és művészete. A tudományé, abban rejlik, hogy megértsük a világ egységét, a művészet része, pedig abban, hogy meg is valósítsuk. Azonban minden azzal a törekvéssel kezdődik, hogy megismerjük önmagunkat. Ha önmagunkat nem ismerjük, a külvilág kapui sem lesznek nyitva előttünk.  Az életünk értelme, abban áll, hogy megpróbáljunk a tökéletesség irányába haladni. Már a Biblia is ezt írta: „Legyetek olyan tökéletesek, amilyen tökéletes az Atya a mennyekben. A tökéletességét, csak is úgy érhetjük el, ha megszabadulunk mindentől, ami gátol bennünket ebben. Lelkünk, csak is így lehet szabad. Én mindig megpróbálok arra törekedni, hogy harmóniában éljek. Önmagammal, családommal, a környezetemmel, a barátaimmal, mindennel, és mindenkivel, ami körülvesz. Persze ez nagyon sokszor nem sikerül, de már reggel, amikor felébredek, tudom, hogy mit szeretnék, és mit nem szeretnék. Sokszor, ha már tudjuk, hogy mit, vagy milyen napot nem szeretnék, az már fél siker. Szeretem megköszönni, hogy ilyen harmonikus, kiegyensúlyozott életet élhetek, és mindezt megadhatom a gyermekeimnek. Tudom, sok levelet fogok kapni, hogy könnyen beszélek. De higgyétek el, nekem is voltak nehéz időszakaim, pillanataim. Ha egyszer elmesélném, el sem hinnétek. De mindig is tudtam, hogy mit szeretnék. Voltak olyan pillanatok, amikor az álmaimról is lemondtam, de valahogy mindig jött az angyali segítség, és mindig megmutatta merre tovább. Erre szoktam én mondani, hogy jöhet a segítő kéz, érkezzék az bármilyen formában, ha nem tud a két kéz egymásba kapaszkodni, a csoda elmarad. Ezért kell figyelni mindenre, ami történik. Mert minden pillanat lehetőséget rejt magában, ami, csakis akkor, és ott váltható utazójegyre. Ahogy anyukám szokta mondani, ha nem szálltál fel a vonatra, most várhatod a következőt. Ez bizony elment. Már nem tudjuk, hogy mit hozott, és mit vitt volna. De nem is kell, mert semmi nem történik véletlenül. A dolgok, mindig azért történnek úgy, ahogy történnek, hogy megmutassák, figyelmeztessenek bennünket arra, mi is a feladatunk.

 

Most engem arra figyelmeztetnek, hogy menjek aludni, mert holnap ébresztő! Reggel 6-kor kezdődik a napom! J

 (most hajnali két óra van L)

 

Sziasztok!

 

Írta: raba.timea
Hozzászólások: 0
Címkék:
Értékelés: 2.34

Tábortűz

„Öleljük meg a szeretteinket, és ne szégyelljük kimondani nekik a legszebb szót, SZERETLEK!”

Sziasztok!

Ma a szeretet, a család fontosságáról elmélkedtem magamban! Erre jutottam ! :-)

 

Nem tudom elképzelni, hogy a megszokás együtt tudna tartani a férjemmel, ennél sokkal szabadabb vagyok. A gyerekek miatt sem maradnék, mert azt gondolom, hogy náluk érzékenyebb lélek nem létezik a földön. Éreznék minden mozdulatomból, megnyilvánulásomból, hogy nem vagyok boldog. Hogy nincs összhang, és szeretet, harmónia a családban. Nem szeretném az ő arcukon látni, az én, vagy a mi kudarcunkat. Inkább mindent elkövetnék, hogy az új helyzetben, ami ebben az esetben a válást jelentené, számukra a legkedvezőbb feltételeket biztosítsam. Természetesen ehhez, kell a másik fél is. De nem vagyunk egyformák, és mindenki máshogy éli meg a dolgokat. Azt szoktam mondani a férjemnek, hogy egy kapcsolat, akár szerelemről, akár barátságról, szülői, testvéri, vagy bármilyen emberi kötelékről beszélünk, olyan mint egy TÁBORTŰZ. Ha nem tesznek rá folyamatosan egy-egy ágacskát, szépen lassan, és csendben elalszik. Ezért nagyon fontos figyelnünk egymásra, hogy észrevegyük, ha már csak pislákol a láng. Ne rohanjunk el egymás mellett, bár tudom, ennek a világ az oka, melyben élünk. De próbáljunk lelassulni, vegyük észre azokat a csodákat, melyek körülvesznek. Nézzünk a gyermekeink szemében, mennyire őszinték, és tiszták. Tele szeretettel, reménnyel. Öleljük meg a szeretteinket, és ne szégyelljük kimondani nekik a legszebb szót, hogy SZERETLEK! Tudjunk örülni egy mosolynak, egy kedves üzenetnek, egy érintésnek. A napnak, a szélnek, egy virágnak, a fénynek. A csendnek, és a szépnek, a gondolatnak, s a bennünk kialakult képnek.

 

 

 

Írta: raba.timea
Hozzászólások: 0
Címkék:
Értékelés: 2.44

Olvassátok el!!!

 

 

Sziasztok!

 

 

Én is most figyeltem fel, ezekre az írásokra!

Olvassátok el ti is, kívánom, hogy tudjátok hasznosítani!

 

 

 

 

 

Október 29-re (péntek), amikor is a tibeti holdnaptár szerint 10milliószoros nap lesz, és egyben Nap-Vénusz együttállás is. Ezeken a napokon elméletileg minden gondolatunk fokozott erővel hat, ezek kiemelt dátumok a Buddhizmus kalendáriumában. Akár így van, akár nincs, mivel ez a dátum tartja magát a spirituális köztudatban, ezért sok tudat együttes erejével fókuszált valóság sokszoros erővel jön létre. Így ha minden ember a Saját Magjára, a saját maga helyére fókuszál, akkor minden a helyére kerül – ha úgy tetszik minden hazatér.

 

Ez a nap, számomra különösen fontos! Egyrészt a leírtak miatt, másrészt, a legkisebb gyermekemnek, Noelnek a 3. születésnapja! Nem véletlen, mert véletlenek ugye nincsenek, hogy  ez a csodálatos emberke, ezen a napon látta meg a napvilágot!

 

 

"A személyes életünkre kibontakoztatva ezt a csillagüzenetet elmondhatjuk, hogy most nagyon fontos lesz odafigyelnünk arra, hogy ha valamilyen tudás, bölcsesség, erő vagy feladat van a birtokunkban, vagy egyszerűen “csak” a saját képességeinkről legyen szó, akkor azzal élni érdemes! Használni érdemes! A Teremtő Erőddel ha nem élsz, akkor az olyan, mintha a Forrást, a Teremtőt tagadnád meg, hiszen a saját képére alkotott.

Egyre erőteljesebb lesz, hogy felvállaljuk a saját sorsfeladatunkat, életünket, és hogy befejezzük a hazugságban való élést. Véget vetni az önsajnálatnak, a negatív élethelyzetek erősítésének, a kilátástalanság érzésének, a szenvedésnek. Ez mind illúzió. Lehet persze energiát nyerni azzal, hogy sajnáltatjuk magukat, és az élethelyzetünk kilátástalanságában dagonyázva hajtogatni azokat a dolgokat, amelyek miatt az életünk nem megfelelően működik… de ez mind illúzió. TE VAGY A FELELŐS AZ ÉLETEDÉRT.

 

Írta: raba.timea
Hozzászólások: 0
Címkék:
Értékelés: 2.01

Minden út Rómába vezet

 

Minden út Rómába vezet

 

 

Nagyon szerencsés vagyok, mert a Hal a Tortán műsor győzteseként, nyertem egy utazást. Az úti cél Róma. Kavarogtak bennem az érzések. Menjünk, ne menjünk. Hogy bírom, majd a gyerekek nélkül, ráadásul a repüléssel is vannak problémáim. Anyukám, és a nővérem vállalták, hogy vigyáznak szemünk fényeire. Besegített a legjobb szomszéd a világon, Évám vitte, hozta a Ninát suliba, délután edzésre. Szombaton a sógorom, és a nagylánya Bogi, vitték fellépésre. Noel, nem ment oviba, otthon szórakoztatta, anyukámat, és a nővéremet, Moncsit. Márk egyedül közlekedik, az esti edzésekre a tesóm vitte, hozta. Tehát minden megszervezve, és mindenki azért szorított, hogy végre egy kicsit kikapcsolódjunk, feltöltődjünk. 13 év alatt, ez volt a második, édes kettesben töltött kiruccanásunk. Vágytam erre az utazásra, nagyon. Mégis tele voltam aggodalommal, félelemmel, kíváncsisággal. Csütörtökön 23-án, reggel 7 óra 15-kor indult a repülő. Ezért két órával korábban, kint kellett lenni a reptéren. Fél 4 –kor keltünk. Amiért visszaminősítették a repülőterünket, a becsekkolás nem volt egyszerű. Még a cipőmet is levetették velem. Egy kis késéssel, 7 óra 30- kor felszálltunk. 9 –kor már landoltunk. Lepakolás a szállodában, és indult a városnéző program. Egy gyors telefon, megérkeztünk, pár megnyugtató mondat, hogy itthon is minden oké. Két idegenvezető kísért bennünket. Számomra Rómában, az volt a legcsodálatosabb, hogy úgy éreztem, még ma is él körülöttem a történelem. Az ókori paloták, császári rezidenciák, egy pillanat alatt, visszarepítenek a múltba. De ugyanakkor a jelenkor érzése, az a bizonyos,” dolce vita” is körülöleli a látogatót. Elsőként a Capitoliumot csodáltuk meg.  Már az ókorban is Róma hét dombjának a legkisebbikén állt a város hatalmi központja, a napjainkban is itt található a polgármester székhelye. Képeket, filmeket láttam már a városról, de azt az érzést nem tudom leírni, hogy Michelangelo remekműve a lábaim előtt hevert. Ugyanis a Szenátorok Palotája előtti tér, tökéletes arányai, valamint a kövekből kirajzolódó ovális minta, is neki köszönhető, úgy, mint a Sixtus –kápolna hatalmas freskója. Michelangelo a 40 m hosszú, és 13 m széles boltozatra 1508 és 1512 között a teremtéstörténet jeleneteit festette meg Noéig bezárólag. A freskók restaurálását 1994 végén fejezték be. Következett a Forum Romanum, ami a világhatalom jelképe volt, innen kormányozták a birodalmat. A Római Birodalom hanyatlásával lassan romba dőltek a templomok és a bazilikák. A Colusseumban szinte láttam magam előtt azt az embertelen, kegyetlen küzdelmet, melyeket a nép szórakoztatására rendeztek meg. 48,5 méter magas, 50 000 nézőt befogadó ovális létesítmény építésekor, az ott található mesterséges tavat, földdel töltötték fel. A népet a” Kenyeret és cirkuszt” szállóigévé lett mondással csalogatták az arénába. Nagyon szigorú hierarchia szerint foglaltak helyet a nézőtéren. Legalul ült a császár, és a papok, felettük a patríciusok, és még fentebb a nép. A 78 m hosszú, és a 46 m széles arénában, szinte együtt éltek a küzdelemmel. A bronzkereszt, a legenda szerint, a megölt keresztény áldozatoknak állít emléket. Jelenleg is ásatások folynak a területen, melyek azt a felvonót tárják fel, mellyel az állatketrecet juttatták az arénába. Ez az épület egyszerre volt félelmetes, és lélegzetelállító.  A Trevi – kút, Fellini Édes élet című filmjét elvénítette meg előttem, mikor Anita Ekberg megfürdik a habokban. Mivel nagyon szeretnék még visszatérni az Örök Városba, ezért bízva a legenda erejében, nem mulasztottunk el pénzérmét dobni a kútba. Természetesen háttal a kútnak, jobb kézzel, bal váll felett. A legmeghatóbb, a legcsodálatosabb számomra, a számtalan csoda között a Szent Péter –bazilika, mely a kereszténység legnagyobb temploma. Kevés magyar tudja, hogy valamikor a székesegyház helyén állt a Szent István zarándokház. Az Ő akarata volt, hogy a magyar zarándokok Rómában is védelemben és gondozásban részesüljenek. Választása nem akárhová, a Szent Péter –bazilika déli tövében álló, apró templomra esett, az első vértanú, Szent István ereklyét őrző szentélyre. Helyére ma tábla emlékeztet. Rengeteg mindent mesélhetnék még a Pantheonról, Vatikánról, a Pápák sírhelyéről, de azt gondolom, hogy szavakban ezt úgy sem lehet visszaadni. Amikor II. János Pál Pápa sírhelyéhez értünk, megszorítottuk a férjemmel egymás kezét, és a könnyeinkkel küszködtünk. Ott valami olyan érzés kerített hatalmába, ami elmondhatatlan. Ajándékba rózsafüzéreket hoztam, amiket egyenként mártottam a szenteltvízbe, a Bazilikában. Boldog vagyok, hogy ilyen fantasztikus útban volt részünk.  Legyőztem a félelmeimet, és cserébe örök emlékeket kaptam. Most már bátrabban fogok elindulni, mert látom, hogy a gyermekeink, igenis nélkülünk is jól tudják magukat érezni, sőt, egy kis levegőhöz jutnak anya „szigorúsága alól.” J.  Látom, hogy a kapcsolatunkra is milyen kedvezően hatott, ez a kettesben eltöltött pár nap. Jó volt gondtalanul sétálni, kávézni, vagy a Spanyol lépcső tövében csókolózni. Szeretném a gyermekeimnek is megmutatni azt a sok-sok csodát, amit kettesben, a férjemmel fedeztem fel az Örök Városban, Rómában!

 

Kívánom, hogy mindenki, aki Rómába vágyik, eljuthasson oda! J

 

 

Írta: raba.timea
Hozzászólások: 0
Címkék:
Értékelés: 3.94

Elkezdődött az iskola

 

Elkezdődött az iskola.

 

Számomra az iskolakezdés, ovikezdés nem kis kihívás. Mire megvásároljuk a füzeteket, könyveket, máris visszasírom a nyarat. A pénzköltő körúton, persze mindig kimarad valami, úgyhogy 1 héten keresztül papír-írószerbe járunk. Meglepetések még mindig érnek! A fiam spirálfüzete, ami keményborítós, mert már gimiben ciki bekötni, ezért a drágább variációt vásároltuk meg, hogy kibírja az évet, darabja 1000ft. Ebből 5 darab kellett.  Vicces, vagy inkább siralmas, hogy 5 füzetért az ember kifizet 5000 forintot. Rögtön az jutott eszembe, hogy mit mond a gyermekének, az a szülő, aki nem tudja megvenni. Nyilván van az olcsóbb kategória, ami 400 Ft.  Körül van. Különbség természetesen a minőségben szembetűnő. Pl. a borítónak semmi tartása nincs, mert egy puhább lapból készült, a másik, ami fontosabb, a négyzethálós füzeteknél látványos. A drágábbiknál a négyzetek feketék, a másiknál világoskék. Ettől a világoskék színtől összefutnak a kockácskák a szemünk előtt. Ez leginkább annak kellemetlen, akiknek rossz a szemük. Ninának a H. Montana, H2O, minden mennyiségben jöhet. Remélem, hamar kinövi. Persze, hogy ki, hiszen nem olyan rég lett vége a hercegnős korszaknak. De vajon mi, vagy ki lesz a következő sztár, aki „beköltözik” a családunkba? A lányom, szeptember 12-én lesz 8 éves. Számomra a szülinapok, nagyon fontosak. Most is nagyon készülünk. Szeretném, ha megtanulnák az ünnepek, tradíciók megőrzésének fontosságát. A magocskákat, most kell elültetni a kis lelkükben, hogy idővel szépen kihajtsanak, hogy majd ők is átadhassák a gyermekeiknek.  Valamelyik nap azon gondolkoztam, hogy vajon a gyermeknevelést, miért nem tanítják. Én nagyon szívesen olvasok könyveket is ezzel kapcsolatban, különösen akkor, mikor bizonytalan, vagy tanácstalan vagyok. Ez mostanában egyre gyakrabban előfordul. Gondolom, ez az életkori sajátosságokból adódik. 16 éves a fiam.  Egyre határozottabban próbálja tágítani a határokat. Számtalan beszélgetésen vagyunk már túl. Amit soha nem hagyok, hagyunk ki az eszmecserékből, az a bizalom fontossága. Nyilván ezt nem beszélgetések kapcsán tanulja meg a gyerek. Milyen példát lát otthon, milyen légkör veszi körül, hogy beszélnek egymással a szülők, mennyire bízhatott bennünk, és mennyire bíztunk benne mi, az első perctől kezdve.  Bizalom, és őszinteség nélkül, semmilyen kapcsolat nem működik. Ez a szülő gyerek kapcsolatára is igaz. A pontosság a másik kulcs, az én engedékenységemhez. Amikor kicsi voltam, soha nem értettem, amikor anyukám mindig mondogatta, hogy kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Most már értem, illetve érzem ennek a mondatnak a súlyát. Amikor egy baba megszületik, a legnagyobb gondot az jelenti, hogy eleget eszik, vagy alszik, sír, mert fáj a pocija.  Én pedig már teljesen másért izgulok. Izgulok azért, ha elmegy, épségben hazaérjen. Izgulok azért, hogy azok a kicsi magok, amiket elültettünk, kellő iránymutatóként, útmutatóként működjön. Egyelőre úgy látom, megértette, átlátja az együttműködésünk fontosságát. Remélem ez így is marad, sőt, csak egyre jobb lesz. Emlékszem arra a pillanatra, amikor egy étterembe megérkeztünk, és finoman, elkezdte a kezét kihúzni a kezemből. Először nem tudtam, mi történik. Aztán megértettem. Rám nézett a gyönyörű szemeivel, és azt mondta: 

-Ne  haragudj anya, de nekem ez már ciki. Nem vagyok már kicsi, nem kell a kezemet fogni.

Összeszorult a torkom, végig gördült egy könnycsepp az arcomon, és elengedtem a kezét. Egyszerre volt gyönyörű, és mégis fájdalmas ez a pillanat. Egyetlen egy dologgal vigasztaltam magam. Azzal, hogy ez csak ideiglenes. Bíztam benne, hogy eljön ismét az a pillanat, hogy ő fogja meg, majd az én kezemet. Szerencsére nem kellett sokat várnom. Most megint jön, hozzám bújik, átölel, megpuszilgat. Nem tudom elmondani, hogy ilyenkor mit érzek.  Nem is olyan rég, még a pocakomban rugdalózott, a karjaimban csókolgattam, most meg már lassan egy kész férfi. Annyira szeretem nézni a gyermekeimet. Semmi sem fontosabb náluk. Legszívesebben minden pillanatban mellettük lennék, hogy megóvjam őket. Persze tudom, hogy ez lehetetlen, és nem is lenne egészséges. Ezt úgy is csak egy anyai szív érti meg.  Jól elkanyarodtam az iskolától, a szülinaptól, és még a kis Noel óvodájáról is akartam írni Nektek! Nem baj, legközelebb a Nina szülinapjával folytatom!

Addig is puszi Mindenkinek!

Írta: raba.timea
Hozzászólások: 0
Címkék:
Értékelés: 4.36

Köszönöm, hogy írtatok!

Kedves Bulvármédiás!

Semmi baj a kérdéseddel! Most 58kg vagyok, és 167 cm a magasságom. Örülök, hogy kielégíthettem a kíváncsiságodat! 

 

Kedves Zsuzsa!
Ezt a mondatot, nem kimondottan a munkavállalásra, ill. keresésre értettem.  A   fogyással  kapcsolatban,  a harmónia megteremtésére test, és lélek között,  az álmaink, vágyink megvalósítása szövegkörnyezetben hangzott el. Nyilván ez a közmondás arra jó, hogy inspiráljon bennünket arra, hogy a problémáinkat senki nem fogja megoldani helyettünk! Gondolom, hogy most nagyon nehéz Neked! A lényeg,  hogy   ne  add fel, biztos vagyok benne, sikerülni fog! Tudom, hogy a kudarcok lelombozzák az embert, de ha hiszel magadban minden rendben lesz! Kíváncsi lennék, mivel foglalkozol, milyen munkát keresel? Ha nem túl személyes, kérlek, írd   meg! Köszönöm! Addig is, sok sikert!

Kedves Lina!
Konkrétan melyik vesszőkre gondolsz! Írd meg légyszi! Köszönöm!

Kedves Ági!
Először is köszönöm a leveledet! Aranyos vagy!  A fogyókúránál, 70 % az étkezés, 30 % a mozgás! Én azt tanácsolom neked, hogy első körben, vedd ki az étrendedből a lisztet, finomított cukrot, burgonyát, és a riszt. Én ezzel kezdtem, amikor a Rékával elkezdtem edzeni, és 4 hét alatt, majd 5 kg fogytam. Persze mozgással együtt, az elengedhetetlen, nem csak a súly csökkentéséhez, hanem az egészségünk megőrzéséhez  is .  Szívesen válaszolok! Írj nyugodtan! Sok sikert!

Írta: raba.timea
Hozzászólások: 3
Címkék:
Értékelés: 2.43

Sziasztok !

Itt vagyok, nem tűntem el!  Sokan kérdeztétek, hogyan, mivel tartom magam formában! Mai írásomban, erről szeretnék beszélni!
Márk, 4680 grammal született, 62 centi hosszú volt. Majd két napig kínlódtam, mire a kezemben tarthattam gyönyörű, és hatalmas fiamat! Természetes úton jött a babám a világra. 33kg plusszal zártam a terhességet.  Egyáltalán nem zavart, boldog voltam. Minden egyes gyermekemnél, teljesen átadtam a testem, lelkem a babavárásnak! 3 hónapos volt ,  mikor elkezdtem  Editkém  unszolására tornázni. Nem sokat aludtunk éjszaka, de a kitartó barátnőm, reggel 6 –kor jött, és mentünk a Rácz fürdőbe edzeni. Az első hetekben, majd meghaltam. De lassan elkezdtem látni az eredményt. Ezen felbuzdulva, az étkezésemet, a testkontrollhoz igazítottam. Délelőtt, csak gyümölcs, ebédre natúr husi, zöldkörettel, vagy salátával. Az Édesanyám készíti a legfinomabban. Szóval diétáztam, edzettem, és másfél év múlva, MAGISTRÁL katalógust fotóztam (fürdőruha), Cipruson.

Ninával, már „csak” 27 kilót híztam.  Érdekes, nem is vettem észre, hogy milyen kövér vagyok! Ebből is az látszik, hogy annyira a pillanatnak, a csodának éltem, hogy ez egyáltalán nem érdekelt. Soha nem értettem, ha valaki úgy dönt, babát vállal, miért önmaga a legfontosabb. Ezalatt azt értem, hogy miért kell végig fogyókúrázni a várandóságot, és miért kell arra koncentrálni a legboldogabb pillanatokban, hogy rám jön-e a farmerom. Ez nagyon távol áll, az én értékrendemtől. Itt még említhetném a szoptatást! Én nem szeretnék senki felett pálcát törni, nem akarok ítélkezni, de hogy lehet, hogy egy Édesanya, nem akarja a testéből táplálni az újszülöttjét. Számos fórum tájékoztat folyamatosan arról, hogy 6 hónapig a legfontosabb, az anyatej lenne a babának. Jó, erről majd máskor, ez csak úgy kikívánkozott belőlem. Kislányommal hamar visszanyertem a verseny súlyom. Sőt! Az én drága Apukám, azt mondta Nina első szülinapján, hogy ne fogyjak többet, mert már túl vékony vagyok. Mikor 6 hónapos lett a babucim, vettem egy futógépet, felállítottam az étkezőbe, és amikor aludtak a gyerekek futottam. Beszereztem egy Rubint Réka dvd-t, és felváltva, hol torna, hol kocogás. Azt mondják , idegi alapon lehet a legjobban fogyni, és én abban az időben sokat szenvedtem attól, hogy egyedül voltam a gyerekekkel. Elköltöztünk, messze voltam a szüleimtől, a nővéremtől. A férjem reggeltől estig dolgozott. Ezt meg kellett szoknom!

Noelnél, 24 kiló plusszal zártam. Nagyon csodás érzés 3 gyermekes anyukának lenni. Minden nap, hálát adok a Jó Istennek. Ezért, nála sem érdekelt, hogy mit mutat a mérleg, és, az sem, hányan tették szóvá: - Hű de meghíztál! Mikor fél éves lett, elkezdtem edzeni, úgy, ahogy az előző részekben leírtam. Igen, de az utolsó 5 kg, nem ment sehogy sem. Éreztem, valami nem jó, nem éreztem jól magam a bőrömben. Aztán az RTL-ben összefutottam Rubint Rékával. Rögtön észrevette, hogy valami nincs a helyén.  – Timikém  mi  a baj? Én pedig azonnal a nyakába zúdítottam mindent, ami a szívemet nyomta. Megfogta a kezemet, és segített. Elkezdtünk együtt edzeni, megváltoztatta az étrendemet, és ápolta lelkemet. 4 hét alatt, 4 kg fogytam, úgy, hogy nem kellett éheznem, és nem kellett lemondanom az édességekről sem. Igaz, ezek mind update1 finomságok.  Nem használok a főzéshez lisztet, csak szénhidrát csökkentetett, nem eszünk cukrot. Van egy update cukor, ami nem édesítőszer, természetes, és egy 1grammban, egy kalória van. Réka segítségével, sikerült elkezdenem rendbe rakni a lelkemet. Annyira meg akartam  felelni, a jó anya, feleség, háziasszony, nő, szerepeknek, hogy magamról teljesen megfeledkeztem. Elkezdtem azt érezni, hogy üres vagyok. Csináltam a dolgomat, mint egy robot. De rá kellett jönnöm, ha én nem leszek magamnak fontos, ez a helyzet így is marad. Ezért nem főztem naponta 3 féle ebédet, nem pakoltam, rakodtam egyfolytában, és most már hagyom, hogy segítsenek nekem. Ez előtte nem így volt, mert én mindent meg tudok oldani címszóval játszottam a mártír szerepét. Most Anyukám jön, néha vasal, játszik a gyerekekkel, míg én egy kicsit kimozdulok. Tudom, hogy sokaknak ez nem megy! De muszáj egy kicsit  önzőnek lenni, és mindenkinek megtalálni azt, ami egy kicsit feldobja, kikapcsolja, és kirángat ja a mindennapokból. Én most már egyre jobban vagyok, tele vagyok tervekkel, célokkal. Nagyon szeretnék dolgozni, mert már a legkisebb manócskám is 3 éves lesz októberben. (Erről majd egy legközelebbi írásban, hogy milyen a nők helyzet a munkaerőpiacot tekintve). A lelki részét azért írtam le, mert ha nincs összhang, test-lélek között, tök mindegy hány kilót fogysz, nem leszel boldog. Ezért rakj rendet magadban, engedj el dolgokat, bocsáss meg, ha kell önmagadnak is! Úgy állj mindenhez, hogy tanulni jöttünk ide. Lásd meg a problémák mögött a leckét! Nem hiszek a sikerben,  befektetett munka nélkül. Ezért nem is használok „csodaszereket”! Mindenkit lebeszélek róluk! Önámítás! Egy út van, ami szerintem járható! Tűzd ki a célt, és küzdj meg érte! Engem a szüleim mindig arra tanítottak, hogy nincs lehetetlen csak tehetetlen! 

Ennyit tudtam mára adni magamból! Remélem, találtok benne olyat, amit hasznosítani is tudtok! Ha segítség kell bárkinek, bármiben, én itt vagyok, és szívesen teszem!

Puszi  Mindenkinek!
Timi.

Írta: raba.timea
Hozzászólások: 0
Címkék:
Értékelés: 5.00

Válasz

 Kedves Anubys!


Köszönöm, hogy írtál nekem! Nincs szándékomban leállni a blogozásról, hiszen még csak most kezdtem, és nagyon tetszik! Különösen, ha olyan értékes emberek veszik a fáradságot, hogy írjanak nekem, mint amilyen Te is vagy!  Egyet gondolunk arról, hogy a boldogság nem vásárolható meg pénzen! A család, a szeretet, és az egészség a legnagyobb kincs! Hány gazdag, de mégis  boldogtalan ember él ezen a bolygón! Soha nem cserélnék velük! De majd biztos erre is megkapom, hogy ez mind-mind közhely! Én örülök, hogy mi "találkoztunk" ! Remélem írsz még nekem!

Sok boldogságot, erőt, kitartást kívánok Neked!

Szeretettel: Timi.

Írta: raba.timea
Hozzászólások: 5
Címkék:
Értékelés: 1.85

Válasz Annának!

 

Kedves Anna!


A közhelyek attól lesznek közhelyek, ha nincs mögötte semmi tartalom, ha csak beszélünk róla. Attól , ha a gondolatok eredeti értelme elvész. Ez az én estemben  nincs így, mert amit leírtam , az azt tükrözi ahogyan élek! Remélem , így már érthetőbb, és a közhely fogalmát is rendbe raktuk! Köszönöm a kedves szavakat!


Üdv: Tímea.



Írta: raba.timea
Hozzászólások: 0
Címkék:
Értékelés: 2.19

Kedves Anna!

Nincs harag, ha nem azt gondolod, amit én! Nem vagyunk egyformák, ebben a világban ez a csodálatos! Az én életemről, érzéseimről te ugyanúgy nem tudsz semmit, mint én a tiédről! Az, hogy mit vélelmezel, az egy dolog. Szerintem mindenkinek megvan a maga keresztje, ahogy szokták mondani, kinek kisebb, kinek nagyobb! Az biztos, hogy mindenkinek a sajátja a legnehezebb! Tisztában vagyok vele, hogy sokaknak nehezebb az élete mint az enyém, ezért ahol, és akinek tudok mindig segítek, és segítettem. A gyermekeimmel kicsi koruk óta , rendszeresen , adományozzuk a játékaikat, kinőtt ruháikat a Magyar Vöröskeresztnek. Számomra ez nagyon fontos, hiszen azt szeretném, ha figyelnének , és segítenének ahol tudnak! De remélem abban egyetértesz velem, hogy mindenkinek a saját életét kell élnie. Megvan az útunk, a tanulnivalónk, ebben a röpke kis életünkben. Én is haladok az enyémen, és közben gondolkodom, érzek, harcolok stb. És bármi is történjen velem, az mindig igaz, és megkérdőjelezhetetlen, mert az enyém! Nem valakihez, vagy valakikhez képest , csupán önmagában valós. Hát ennyi jutott most eszembe ezzel kapcsolatban!

Legyen szép napja Mindenkinek!


Írta: raba.timea
Hozzászólások: 0
Címkék:
Értékelés: 4.13

 [1]  [2]   
Blog leírása

Rába Tímea az anyaságról, a mindennapokról és a női lélekről.

Magamról

Üzenőfal

2012-01-23 20:45:51
Balla Mária:
Kedves Timi!
Említetted a Vacsoracsata végén, hogy nem veszélyeztetted a vendégeid egészségét, mert egy bizonyos fajta lisztből és cukorból készítetted az ételeidet. Szívesen használnám ezeket az alapanyagokat a háztartásomban, de nem tudom, hogy milyen lisztet és cukrot és hol keressem.
Segítenél nekem?
Előre is köszönöm.

2011-08-26 08:59:50
Andi:
Kedves Timi!

Ez olyan megható történet volt számomra, hogy potyogtak a könnyeim is! :) Annyira borzasztónak tartom azokat az embereket, akik ilyet művelnek! Nem is lehet embernek nevezni az ilyet! A kutyus hogy van? :)

Andi

2011-08-08 20:52:27
zsóka:
Nagyon szép történet ,gratulálok!

2011-07-31 11:46:43
Varga Ferencné:
Gratulálok emberségből 10-es az egész családnak. S hidd el nem fogjátok megbánni az csöpp jószág egy életen át hűséges barátja védelmezője.lesz az egész családnak.szurkolok Szia Kata.

2011-04-05 07:50:59
Farkas Móni:
Szia Timi!
Csak gratulálni tudok egy ilyen cikk megírásáért és megköszönni, hogy helyettem és sok más ember helyett megtetted.Remélem sikerül ettől az őrült ötlettől megvédeni a Szabadság szobrot az utókor számára.Gyűjtsünk aláírásokat ennek érdekében esetleg.
Sok szeretettel: Móni

2011-03-27 19:12:07
bulvármédiás:
Kedves Tímea!

Noha nem vagyok fővárosi, ezért nem is érzem át annyira soraid emelkedettségét (bár tagadhatatlan, hogy szép város), viszont a Szabadság-szobor lerombolásáról szóló résznél elkerekedtek a szemeim.
Ez a mű ugyanis ma már nemcsak a Gellért-hegy, hanem a város meg az ország egyik jelképe lett. Ezért holmi politikai indíttatásból lerombolni hatalmas ostobaság volna.
Mellesleg ki ez a Bakk István?

2011-03-24 00:20:41
free:
A Szabadsag-szobor azt a szabadsagot jelkepezi, amikor a "dicsoseges szovjet csapatok" bevonultak, es leigaztak Magyarorszagot! Csak imadja, es ragaszkodjon hozza R.Timea es akinek 6 anyja van. Yuck!!!

2011-03-23 21:08:59
Zsú:
Kedves Timi!
Nagyon igazad van a szoborral kapcsolatban, találj még több olyan ismert embert, akik Melléd állnak ebben a témában és megmentik ezt a jelképet az unokáinknak! Köszönettel: Zsú ui.: És üzenném a párodnak, hogy abban a csodálatos épületben harcoljon azokért, akik nagyon nem értenek egyet sok-sok dologgal!!!

2011-03-23 18:44:47
lina:
"Amikor emberek éheznek, mindennapos megélhetési gondjaik vannak, amikor ott lebeg a fejük felett, hogy elveszítik otthonaikat? "

Azet azt ne felejtsuk el, hogy ez annak a 8 evnek koszonheto, amikor is a "kedves" ferjed, "draga" kormanya volt hatalmon! :-(

2011-03-10 18:34:44
Bimbs75:
Kedves Timi,
őszintén csodállak hogy 3 gyermek után is gyönyörű vagy :) Sarka Katával kapcsolatban teljesen igazad van, szerintem egy "híresség-hírhedtség" felesége nem tehet ilyen kijelentést! Aztán szeretném egyszer megnézni hogy minimálbérből lakás nélkül hogy tervezne huszonévesen családot! Van akinek megadatik az anyagi biztonság, sajnos azonban a legtöbb embernek az agyával is dolgoznia kell érte!!!!

2011-03-05 00:08:25
Lili:
Kedves Tímea,

láttam Önt ma reggel a tévében, nagyon jól nézett ki, szimpatikus és visszafogott volt. Sokkal vonzóbb, mint a legutóbbi bálon...
És szimpatikusan is beszélt!
Gratulálok!

Lili

2011-03-02 17:54:49
H.Évi:
Sziasztok, én a Frizbit sem szoktam nézni, mert a Hajdú-Sarka kettőssel egyszer sikerült a Pólusban összefutni, és remélem, hogy ez volt életem utolsó ilyen élménye. Igazad van Timi, az ember nem láthatja előre, hogyan alakul az élete és mikor kapja meg, vagy egyáltalán megkapja-e a gyermekvárás csodáját. Én 29 évesen mentem férjhez és még egy éves házasok sem voltunk, amikor a férjemről kiderült, hogy rákos. Attól a pillanattól fogva, hogy közölték velünk a szövettani eredményt, a gyermekvállalás valami elérhetetlen messzeségbe került. Az ex ugyan meggyógyult, de olyan személyiségváltozáson ment keresztül, hogy úgy döntött, neki nem kell feleség, család, de egy párkapcsolat sem. Elváltunk. Mostanra megbékéltem a sorsommal és most úgy érzem majd 40 évesen, hogy család és gyermek nélkül is jól érzem magam, mert találtam az életben más motivációt. De én is tisztában vagyok azzal, hogy ha az élet az utamba sodorna még egy nagy szerelmet, lehet, hogy én is majd 50 évesen szülnék. És nem szégyellném. Talán vissza is fiatalodnék, ki tudja ezt előre? És lássuk be, Sarka Katának sem adott senki arra garanciát, hogy az érettségin ott lesz a gyerekei mellett, mert sosem tudjuk előre, hogy az élet mit hoz. Megjegyzem, nekem 24 évesen több eszem volt ennél, hogy ilyen hülyeségeket beszéljek, mint ez a nő, de hogy halmazati cselekményként még ezt ráadásul a tévében teszi....mondjuk az egész házaspártól nem várok ettől többet...

2011-03-01 13:09:59
picuska:
Drága Tímea!
Nagyon egyetértek véleményével Katával kapcsolatban.
Egy kicsit Kata talán elfeldkezik a földön járni. Amivel megsért másokat, talán az éretlenségére utal. Mások szerint viszont 20 évesen szülni, gyereknek gyerek nem is tudom, hogy ez -e a jó?

2011-03-01 09:25:19
horgos melinda:
Kedves Tímea!
Én is láttam az interjút és nekem is furcsák voltak ezek a kijelentések. Én azt gondolom, hogy a fiatalsága mondatja ezt vele. Én 44 éves vagyok, az élet még nem adta meg a lehetőséget, hogy gyermekem legyen és ez mint sok nőnek rossz érzés. De mit tegyünk, ha így van megírva a sorsunk. Kata örülhet, hogy ilyen fiatalon, kapott egy társat, aki megfelelő egzisztenciát teremtett neki a gyermekvállaláshoz.

Melinda

2011-03-01 07:27:45
rita:
Kedves Timi!
35 éves,gyermektelen tanárnő vagyok, aki 12 éve küzd azért,hogy kisbabája lehessen. Soha nem születhet meg,pedig vizsgálatok, műtétek során vagyunk túl. Nagyon köszönöm az ezzel kapcsolatos bejegyzésedet, szívemből szóltál.

2011-01-01 16:06:59
Gizuska:
Kedves Tímea,

Csak gratulálni tudok ahogy az életét viszi. Egy szép nő ennyi gyerekkel és egy jópofa politikus férjjel, nagyon ritka. Kivételes szerintem.
Üdvözlöm és csak így tovább :-)
Gizus

2010-11-11 10:28:48
Kiss Kata:
A szeretet könyve


Életünk folyamán sokféle emberrel találkozunk. Vannak, akik barátokká válnak, vannak, akik útitárssá.
A barátság egyszerű: a barátomat szeretem hibáival, erényeivel együtt. A barátság „szerelem szárnyak nélkül.”
A barátság őszinte. Komoly. Bohókás. Különleges szeretet.
Az útitárs? Ott van melletted. Akkor, amikor kell. Addig, amíg kell. S dolga végeztével eltűnik. Csendben, felhajtás nélkül. Nem kell odaadnod magadból semmit, mert az útitársad, az te magad vagy: a lelked másik fele, ezért nem kell magyarázkodnod, tudja, mit, s hol zavartál össze: kisimítja az összezavarodott dolgaidat, mosolyog, s már ott sincs.
És vannak szerelmek. Sokféle: Van, amelyik csak megérint, mint pilleszárny, s tovaröppen. Van, amelyik az érzékeidet kavarja fel, s hamar múlik varázsa. Igazi, testet, lelket akaró, felkavaró csak egy van életünk folyamán. Ajándék, mellyel gyöngéden kell bánni. Becse van!
A mai,- fogyassz, míg bele nem döglesz világunkban, a kétszertöbb, ötszörannyi, reklámzabáló, elértéktelenedett, szeretet nélküli világunkban- különleges értéke van a szerelemnek.
Óvni kell. Őrizni, félteni. Harcolni, küzdeni érte, ha kell. Mindennap oda tenni önmagunkból, valamit. Csak úgy, önzetlenül. Ingyen. Naponta építeni, s amit előzőleg elrontottunk, helyrehozni. S nem méricskélve, gőggel elvárni a másiktól a megalázkodást. A szerelem nem megalázkodás.
A szerelem maga az alázat.
A gyerek a beteljesülés. Az újjászületés. Csoda. Ajándék Istentől. Múltad, jelened, jövőd. Ezért olyan fontos a család. Egészséges lelkületű gyermeket csak teljes családban nevelhet az ember. Félszárnyú családban sérül a gyermek. Bármely szülő hiányzik, akár anya, vagy apa, nem alakulhat ki benne az egészséges anya, vagy apakép. Tudom, saját tapasztalásomból, hisz egyedül neveltem fel gyermekeimet. .

Részlet a Szeretet könyve című novellás kötetből

2010-11-07 10:43:38
Anita:
Kedves Timi!
Én csak egy ici picit szeretnélek zavarni. Mégpedig azzal, hogy a vacsoracsatában ha jól láttam használtál egy rózsaszínű kést. Kérdésem honnan szerezted be. Próbáltam az interneten kutatni, de még hasonlót sem lelek. Örülnék ha elárulnád!
Anita

2010-11-01 15:40:36
Buha Istvánné:
Nagyon tetszik az irása ,én is csak a gyerekeim ért élek na meg most már az unokák az elsök, sokat kel velük foglalkozni ,rajzolni mesélni na meg játszani, szeretik ha az én gyerek koromrol beszélek velük,szembe ülnek velem és halgatnak.Ugykel mindent elöadni hogy érdekelje öket. Egy 12 unokás és 3 déd nagymama. Jó egéséget a családjának.

2010-10-27 20:38:08
Kiss Kata:
Fehér bot

A fogyatékos gyermekeket nevelő szülők zárkózottak. Nem szeretnek kaput nyitni a világ felé, jellemzőbb, hogy becsukják azt. Természetes velejárója ennek, hogy gyermekeik fogyatékosságát is takargatják a külvilág felé, mintha szégyellni való volna.
Én másként gondolom, másként is cselekedtem: nyitottan éltünk, és élünk a mai napig.
Az eszközhasználat a vak gyermekeknek pontosan ennek e rejtőzködő életmódnak köszönhetően nehéz, nem szoknak időben a bot használatához, így sok időbe telik, mire az általában kamaszkorban kezdett bothasználat természetessé, és megtanulhatóvá válik.
Lazán beszélek ezekről, a dolgokról, pedig voltak nekem is átzokogott éjszakáim, rosszkedvű nappalaim.
Soha nem engedtem azonban, hogy a mindennapi harcom felőrölje anyaságom, és nem engedtem, hogy a saját önző fájdalmam miatt szükséget szenvedjen a gyermekem.
Jánoskám ötödik éves születésnapjára készültem, és igazából tanácstalan voltam, hogy milyen ajándékot vegyek neki.
S megszületett bennem a gondolat, hogy élete első fehér botját kapja.
Az óvodai pedagógusok véleményét kikértem: nem javasolták, egyetlen okból: nincs az ő méretének megfelelő bot. Hát, nagyból kicsit lehet készíteni, gondoltam, s a tagokból álló botról levettem kettőt, s tökéletes méretű fehér botunk lett.( Méltányolom a speciális intézményben dolgozók munkáját, ennek ellenére sok mindenben nem értettem egyet velük, módszereink, és felfogásunk között óriási a szakadék, s ez a mai napig így van.
A botra visszatérve azért jutottam erre az elhatározásra, mert fiamnak egész életében használnia
kell,- s arra gondoltam, hogy talán természetesebbé válik a használata,- egyben biztonságot, és szabadságot adhatok vele, ha minél korábban kezdjük a fehérbotos életet.
A születésnapi ünnepsége nagyon jól sikerült, sok szép ajándékot kapott, s a gyertya elfújása után ünnepélyes keretek között átadtam az első, ő méretére alakított pici fehér botot, azzal a jelszóval, hogy kisfiam, ti összetartoztok, mint nyalóka, meg a pálcika.
Akkor éjszaka elsírtam szinte az összes könnyem.

Ez a születésnap tele volt örömökkel, könnyekkel. Azóta megtanultam minden kis csodának örülni.

SZÓLJ HOZZÁ!

Név:
E-mail:
Két szám összege: 13 meg 5 =:
HOZZÁSZÓLÁS:

© Storyonline 2007