Rába Tímea blogja

2011-03-22 22:38:45

Szabadság? Szeretem !

 

Sziasztok!

 

Szeretném megköszönni mindenkinek, aki olvassa a blogomat! Örülök a sok kedves sornak, melyeket nekem írtatok! Ebben a témában is, nagyon várom a véleményeiteket, még akkor is, ha nem értünk egyet!

 

 

Szabadság? Szeretem!

 

Péntek délután, a gyermekeimmel a Szépművészeti múzeumban volt dolgunk. A kocsiban szólt a zene, nevettünk, viccelődtünk egymással, boldogok voltunk, hogy itt a hétvége! Szívesen mesélek nekik Budapestről, a régi szép emlékeimről, a gyerekkoromról, mely többnyire az V. kerülethez köthető. Egyszerűen nem tudok betelni ezzel a várossal! Mindig szépnek látom, akár essen az eső vagy süssön a nap, legyen éjjel vagy nappal. Igaz, az est fényei, különös hangulattal, érzésekkel lengik körül, ezt a misztikus várost. Ahogy a Duna elterül előttünk, annyi erő, büszkeség van benne, mint egy idős hölgyben, aki tudja magáról, hogy mindig is szép volt, és szép is marad. A hídjaink, ahogy átölelik a vén, de mégis kecses Dunát, mintha angyalok karjai lennének, mindig vigyázzák, segítik lassú lépteit.

5-6 óra körül indultunk haza. Lassan sötétedett, és égni kezdtek a város apró szemei. Ahogy gyúltak a fények, valahogy mi is egyre emelkedettebb hangulatba kerültünk. Jó volt együtt, jó volt a napunk, jó volt, hogy hazafelé tartunk, és jó volt kinézni a kocsiból, mert minden fa, úgy állt az Andrássy úton, mintha mesélni akarna nekünk, és mi nagyon szeretjük a meséket. Elértünk az Astoriához, majd az Erzsébet – hídhoz. Ahogy áthaladsz a hídon, Pestről Budára olyan a látvány, mint egy makett, vagy mint egy képeslap. Szinte szembe, ott áll előtted, méltóságteljesen a város fölé magasodva, a gyönyörű nő, a Szabadság – szobor. Ha kicsit jobbra fordítod a tekinteted, a budai várban, a Mátyás templomban gyönyörködhetsz, nekem mindig az az érzésem, mintha egy 3D- s képet nézegetnék. Annyira tökéletes, annyira harmonikus, minden egyes apró részlet stimmel.

Most itt, egy pillanatra megállnék!

Szabadság- szobor, a miénk! Nem csak azért, mert egy kitűnő Kisfaludi Stróbl Zsigmond alkotás, melyet 1947-ben avattak fel, hanem mert az én szüleimnek is ezt a Szabadság- szobrot mutatták meg az én drága nagyszüleim, én is ezt a Szabadság –szobrot ismertem meg, ezt mutatom a gyermekeimnek, és az unokáimnak is ezt a szobrot szeretném majd megmutatni. Ez nekem, nekünk egy jelkép. Azért, mert Bakk István úr azt gondolja, hogy ezt változtassuk meg, vagy romboljuk le, nevetséges és egyben felháborító. Talán, majd ha megunja valaki a Parlament épületét, vagy tán a Hősök terét leromboljuk, és építünk egy másikat? Hogy van ez? Nem léteznek állandó, szent dolgok? Nem a tárgyakat kell megváltoztatni magunk körül, hanem a gondolkodásunkat! Vagy azt gondolják, hogy ha megsemmisítünk valamit, attól az már nem létezik, kiírjuk a múltból, a történelemből? Szánalmas! Komolyan a sírás fojtogatja a torkomat, ha belegondolok, hogy egyszer már nem ezt a szobrot látom a helyén. Nem azért, mert bármi bajom lenne Szűz Máriával, mert én is imádkozom hozzá nap, mint nap! Mégis egy nagyon gyenge, rossz próbálkozásnak tartom, hogy eltereljük a figyelmet a valós, igazi nagy gondokról. Vagy tényleg ez lenne a legfontosabb kérdés? Amikor emberek éheznek, mindennapos megélhetési gondjaik vannak, amikor ott lebeg a fejük felett, hogy elveszítik otthonaikat? Igen, ez tényleg nagyon aktuális, még ha csak gondolat szinten is! Ismerjük már fel, hogy nekünk kell megváltozni ahhoz, hogy szebbé, jobbá, élhetőbbé tegyük a világunkat! Ne mást, másokat okoljunk, nézzünk magunkba! Ne romboljunk, építsünk! Ne akarjunk leszámolni a múltunkkal, mert azok a szép, ük, déd nagyszüleink, és mi magunk vagyunk! Ebből táplálkoznak a mi gyermekeink, és majd ők azt adják tovább, amit mi tanítunk nekik. Amikről mi mesélünk, melyek a mi jelképink voltak, és talán majd a mi dédunokáinké is!

Számomra a Szabadság- szobor emlék! Emlék, és jelkép mindazokért, akik az életüket áldozták fel a szabadságunkért! Oroszországban nem kiforgatják az odaveszett hőseinket a sírjaikból, hanem ápolják emlékhelyeiket! Ez nem elgondolkoztató? Én szeretném megőrizni, továbbadni és megóvni mindazt, amit kaptam!

 

Angyal kártyát húztam erre a témára! Ezt szeretettel küldöm Nektek!

„ Az új lelki és szellemi

Tapasztalataid hatására máshogy tekintesz magadra és másokra.

Tedd lehetővé szellemi adottságaid

Kibontakozását a tanulás, ima

És meditáció segítségével.

 

Érdekesség:

-1980-ban a Szabadság – szobor kicsinyített mását vitte magával Farkas Bertalan a világűrbe, mint Magyarország egyik jelképe.

-Az 1971 és 1995 között érvényben lévő 10 forintos érme hátlapján a szobor képe volt.

 

 

Írta: raba.timea
Hozzászólások: 0
Címkék:
Értékelés: 4.54

Értékeld mennyire tetszett ez a bejegyzés:
Blog leírása

Rába Tímea az anyaságról, a mindennapokról és a női lélekről.

Magamról

Üzenőfal

2012-01-23 20:45:51
Balla Mária:
Kedves Timi!
Említetted a Vacsoracsata végén, hogy nem veszélyeztetted a vendégeid egészségét, mert egy bizonyos fajta lisztből és cukorból készítetted az ételeidet. Szívesen használnám ezeket az alapanyagokat a háztartásomban, de nem tudom, hogy milyen lisztet és cukrot és hol keressem.
Segítenél nekem?
Előre is köszönöm.

2011-08-26 08:59:50
Andi:
Kedves Timi!

Ez olyan megható történet volt számomra, hogy potyogtak a könnyeim is! :) Annyira borzasztónak tartom azokat az embereket, akik ilyet művelnek! Nem is lehet embernek nevezni az ilyet! A kutyus hogy van? :)

Andi

2011-08-08 20:52:27
zsóka:
Nagyon szép történet ,gratulálok!

2011-07-31 11:46:43
Varga Ferencné:
Gratulálok emberségből 10-es az egész családnak. S hidd el nem fogjátok megbánni az csöpp jószág egy életen át hűséges barátja védelmezője.lesz az egész családnak.szurkolok Szia Kata.

2011-04-05 07:50:59
Farkas Móni:
Szia Timi!
Csak gratulálni tudok egy ilyen cikk megírásáért és megköszönni, hogy helyettem és sok más ember helyett megtetted.Remélem sikerül ettől az őrült ötlettől megvédeni a Szabadság szobrot az utókor számára.Gyűjtsünk aláírásokat ennek érdekében esetleg.
Sok szeretettel: Móni

2011-03-27 19:12:07
bulvármédiás:
Kedves Tímea!

Noha nem vagyok fővárosi, ezért nem is érzem át annyira soraid emelkedettségét (bár tagadhatatlan, hogy szép város), viszont a Szabadság-szobor lerombolásáról szóló résznél elkerekedtek a szemeim.
Ez a mű ugyanis ma már nemcsak a Gellért-hegy, hanem a város meg az ország egyik jelképe lett. Ezért holmi politikai indíttatásból lerombolni hatalmas ostobaság volna.
Mellesleg ki ez a Bakk István?

2011-03-24 00:20:41
free:
A Szabadsag-szobor azt a szabadsagot jelkepezi, amikor a "dicsoseges szovjet csapatok" bevonultak, es leigaztak Magyarorszagot! Csak imadja, es ragaszkodjon hozza R.Timea es akinek 6 anyja van. Yuck!!!

2011-03-23 21:08:59
Zsú:
Kedves Timi!
Nagyon igazad van a szoborral kapcsolatban, találj még több olyan ismert embert, akik Melléd állnak ebben a témában és megmentik ezt a jelképet az unokáinknak! Köszönettel: Zsú ui.: És üzenném a párodnak, hogy abban a csodálatos épületben harcoljon azokért, akik nagyon nem értenek egyet sok-sok dologgal!!!

2011-03-23 18:44:47
lina:
"Amikor emberek éheznek, mindennapos megélhetési gondjaik vannak, amikor ott lebeg a fejük felett, hogy elveszítik otthonaikat? "

Azet azt ne felejtsuk el, hogy ez annak a 8 evnek koszonheto, amikor is a "kedves" ferjed, "draga" kormanya volt hatalmon! :-(

2011-03-10 18:34:44
Bimbs75:
Kedves Timi,
őszintén csodállak hogy 3 gyermek után is gyönyörű vagy :) Sarka Katával kapcsolatban teljesen igazad van, szerintem egy "híresség-hírhedtség" felesége nem tehet ilyen kijelentést! Aztán szeretném egyszer megnézni hogy minimálbérből lakás nélkül hogy tervezne huszonévesen családot! Van akinek megadatik az anyagi biztonság, sajnos azonban a legtöbb embernek az agyával is dolgoznia kell érte!!!!

2011-03-05 00:08:25
Lili:
Kedves Tímea,

láttam Önt ma reggel a tévében, nagyon jól nézett ki, szimpatikus és visszafogott volt. Sokkal vonzóbb, mint a legutóbbi bálon...
És szimpatikusan is beszélt!
Gratulálok!

Lili

2011-03-02 17:54:49
H.Évi:
Sziasztok, én a Frizbit sem szoktam nézni, mert a Hajdú-Sarka kettőssel egyszer sikerült a Pólusban összefutni, és remélem, hogy ez volt életem utolsó ilyen élménye. Igazad van Timi, az ember nem láthatja előre, hogyan alakul az élete és mikor kapja meg, vagy egyáltalán megkapja-e a gyermekvárás csodáját. Én 29 évesen mentem férjhez és még egy éves házasok sem voltunk, amikor a férjemről kiderült, hogy rákos. Attól a pillanattól fogva, hogy közölték velünk a szövettani eredményt, a gyermekvállalás valami elérhetetlen messzeségbe került. Az ex ugyan meggyógyult, de olyan személyiségváltozáson ment keresztül, hogy úgy döntött, neki nem kell feleség, család, de egy párkapcsolat sem. Elváltunk. Mostanra megbékéltem a sorsommal és most úgy érzem majd 40 évesen, hogy család és gyermek nélkül is jól érzem magam, mert találtam az életben más motivációt. De én is tisztában vagyok azzal, hogy ha az élet az utamba sodorna még egy nagy szerelmet, lehet, hogy én is majd 50 évesen szülnék. És nem szégyellném. Talán vissza is fiatalodnék, ki tudja ezt előre? És lássuk be, Sarka Katának sem adott senki arra garanciát, hogy az érettségin ott lesz a gyerekei mellett, mert sosem tudjuk előre, hogy az élet mit hoz. Megjegyzem, nekem 24 évesen több eszem volt ennél, hogy ilyen hülyeségeket beszéljek, mint ez a nő, de hogy halmazati cselekményként még ezt ráadásul a tévében teszi....mondjuk az egész házaspártól nem várok ettől többet...

2011-03-01 13:09:59
picuska:
Drága Tímea!
Nagyon egyetértek véleményével Katával kapcsolatban.
Egy kicsit Kata talán elfeldkezik a földön járni. Amivel megsért másokat, talán az éretlenségére utal. Mások szerint viszont 20 évesen szülni, gyereknek gyerek nem is tudom, hogy ez -e a jó?

2011-03-01 09:25:19
horgos melinda:
Kedves Tímea!
Én is láttam az interjút és nekem is furcsák voltak ezek a kijelentések. Én azt gondolom, hogy a fiatalsága mondatja ezt vele. Én 44 éves vagyok, az élet még nem adta meg a lehetőséget, hogy gyermekem legyen és ez mint sok nőnek rossz érzés. De mit tegyünk, ha így van megírva a sorsunk. Kata örülhet, hogy ilyen fiatalon, kapott egy társat, aki megfelelő egzisztenciát teremtett neki a gyermekvállaláshoz.

Melinda

2011-03-01 07:27:45
rita:
Kedves Timi!
35 éves,gyermektelen tanárnő vagyok, aki 12 éve küzd azért,hogy kisbabája lehessen. Soha nem születhet meg,pedig vizsgálatok, műtétek során vagyunk túl. Nagyon köszönöm az ezzel kapcsolatos bejegyzésedet, szívemből szóltál.

2011-01-01 16:06:59
Gizuska:
Kedves Tímea,

Csak gratulálni tudok ahogy az életét viszi. Egy szép nő ennyi gyerekkel és egy jópofa politikus férjjel, nagyon ritka. Kivételes szerintem.
Üdvözlöm és csak így tovább :-)
Gizus

2010-11-11 10:28:48
Kiss Kata:
A szeretet könyve


Életünk folyamán sokféle emberrel találkozunk. Vannak, akik barátokká válnak, vannak, akik útitárssá.
A barátság egyszerű: a barátomat szeretem hibáival, erényeivel együtt. A barátság „szerelem szárnyak nélkül.”
A barátság őszinte. Komoly. Bohókás. Különleges szeretet.
Az útitárs? Ott van melletted. Akkor, amikor kell. Addig, amíg kell. S dolga végeztével eltűnik. Csendben, felhajtás nélkül. Nem kell odaadnod magadból semmit, mert az útitársad, az te magad vagy: a lelked másik fele, ezért nem kell magyarázkodnod, tudja, mit, s hol zavartál össze: kisimítja az összezavarodott dolgaidat, mosolyog, s már ott sincs.
És vannak szerelmek. Sokféle: Van, amelyik csak megérint, mint pilleszárny, s tovaröppen. Van, amelyik az érzékeidet kavarja fel, s hamar múlik varázsa. Igazi, testet, lelket akaró, felkavaró csak egy van életünk folyamán. Ajándék, mellyel gyöngéden kell bánni. Becse van!
A mai,- fogyassz, míg bele nem döglesz világunkban, a kétszertöbb, ötszörannyi, reklámzabáló, elértéktelenedett, szeretet nélküli világunkban- különleges értéke van a szerelemnek.
Óvni kell. Őrizni, félteni. Harcolni, küzdeni érte, ha kell. Mindennap oda tenni önmagunkból, valamit. Csak úgy, önzetlenül. Ingyen. Naponta építeni, s amit előzőleg elrontottunk, helyrehozni. S nem méricskélve, gőggel elvárni a másiktól a megalázkodást. A szerelem nem megalázkodás.
A szerelem maga az alázat.
A gyerek a beteljesülés. Az újjászületés. Csoda. Ajándék Istentől. Múltad, jelened, jövőd. Ezért olyan fontos a család. Egészséges lelkületű gyermeket csak teljes családban nevelhet az ember. Félszárnyú családban sérül a gyermek. Bármely szülő hiányzik, akár anya, vagy apa, nem alakulhat ki benne az egészséges anya, vagy apakép. Tudom, saját tapasztalásomból, hisz egyedül neveltem fel gyermekeimet. .

Részlet a Szeretet könyve című novellás kötetből

2010-11-07 10:43:38
Anita:
Kedves Timi!
Én csak egy ici picit szeretnélek zavarni. Mégpedig azzal, hogy a vacsoracsatában ha jól láttam használtál egy rózsaszínű kést. Kérdésem honnan szerezted be. Próbáltam az interneten kutatni, de még hasonlót sem lelek. Örülnék ha elárulnád!
Anita

2010-11-01 15:40:36
Buha Istvánné:
Nagyon tetszik az irása ,én is csak a gyerekeim ért élek na meg most már az unokák az elsök, sokat kel velük foglalkozni ,rajzolni mesélni na meg játszani, szeretik ha az én gyerek koromrol beszélek velük,szembe ülnek velem és halgatnak.Ugykel mindent elöadni hogy érdekelje öket. Egy 12 unokás és 3 déd nagymama. Jó egéséget a családjának.

2010-10-27 20:38:08
Kiss Kata:
Fehér bot

A fogyatékos gyermekeket nevelő szülők zárkózottak. Nem szeretnek kaput nyitni a világ felé, jellemzőbb, hogy becsukják azt. Természetes velejárója ennek, hogy gyermekeik fogyatékosságát is takargatják a külvilág felé, mintha szégyellni való volna.
Én másként gondolom, másként is cselekedtem: nyitottan éltünk, és élünk a mai napig.
Az eszközhasználat a vak gyermekeknek pontosan ennek e rejtőzködő életmódnak köszönhetően nehéz, nem szoknak időben a bot használatához, így sok időbe telik, mire az általában kamaszkorban kezdett bothasználat természetessé, és megtanulhatóvá válik.
Lazán beszélek ezekről, a dolgokról, pedig voltak nekem is átzokogott éjszakáim, rosszkedvű nappalaim.
Soha nem engedtem azonban, hogy a mindennapi harcom felőrölje anyaságom, és nem engedtem, hogy a saját önző fájdalmam miatt szükséget szenvedjen a gyermekem.
Jánoskám ötödik éves születésnapjára készültem, és igazából tanácstalan voltam, hogy milyen ajándékot vegyek neki.
S megszületett bennem a gondolat, hogy élete első fehér botját kapja.
Az óvodai pedagógusok véleményét kikértem: nem javasolták, egyetlen okból: nincs az ő méretének megfelelő bot. Hát, nagyból kicsit lehet készíteni, gondoltam, s a tagokból álló botról levettem kettőt, s tökéletes méretű fehér botunk lett.( Méltányolom a speciális intézményben dolgozók munkáját, ennek ellenére sok mindenben nem értettem egyet velük, módszereink, és felfogásunk között óriási a szakadék, s ez a mai napig így van.
A botra visszatérve azért jutottam erre az elhatározásra, mert fiamnak egész életében használnia
kell,- s arra gondoltam, hogy talán természetesebbé válik a használata,- egyben biztonságot, és szabadságot adhatok vele, ha minél korábban kezdjük a fehérbotos életet.
A születésnapi ünnepsége nagyon jól sikerült, sok szép ajándékot kapott, s a gyertya elfújása után ünnepélyes keretek között átadtam az első, ő méretére alakított pici fehér botot, azzal a jelszóval, hogy kisfiam, ti összetartoztok, mint nyalóka, meg a pálcika.
Akkor éjszaka elsírtam szinte az összes könnyem.

Ez a születésnap tele volt örömökkel, könnyekkel. Azóta megtanultam minden kis csodának örülni.

SZÓLJ HOZZÁ!

Név:
E-mail:
Két szám összege: 14 meg 12 =:
HOZZÁSZÓLÁS:

© Storyonline 2007